Vallomások az iskoláról / Végzős tanulóink visszaemlékezései

"Mikor jelentkeztem csak a jövőm érdekelt.

Miután felvettek és jártam az iskolába rájöttem mennyit is jelent a csapatszellem, ami az egész iskolát körüljárja. Rengeteg élménnyel lettem gazdagabb a tanáraimnak, az oktatóimnak és a többi diáknak hála.

Ez az iskola más, mint a többi, de ezt igazán csak az értheti meg, aki átéli mindazt, amit mi "KANDÓS diákok."

"Az itt eltöltött évekre visszatekintve kissé ambivalens érzéseim vannak. A nyelvi előkészítő év egy határozottan pozitív kezdésnek bizonyult. A német nyelvtudásunkat relatív magas szintre tudtuk fejleszteni a heti nagy óraszámoknak, és persze a lelkiismeretes tanárainknak köszönhetően. A következő években megnövekvő óraszámok miatt gyakran leverten, kedvtelenül ültünk be az általunk oly gyakran kritizált órákra. Mint a legtöbb iskolában, így a Kandóban is akadnak kedvelt és kevésbé kedvelt tanárok. Mindenesetre hatalmas köszönettel tartozunk tanárainknak. Kiemelném Végvári Ferenc tanár urat, aki a jelentős szakmai tudását mindig naprakészen és a lehető legprecízebb módon próbálta átadni a gyakran erre kevésbé nyitott diákságnak. Akinek talán a legnagyobb köszönettel tartozunk, ő az osztályfőnökünk, Kiss Nóra tanárnő, akinek lelkiismeretessége példátlan, és kezdettől fogva teljes személyével kiállt az osztályért. Összegezvén azt a következtetést tudom levonni, hogy bár voltak igen rossz napok, hetek, talán még hónapok is, itt, a 'finisben' az eredmények mégis minket igazolnak."

"2014-től 2019-ig lehettem büszke diákja a Kandónak. Ez idő alatt nagyon sok barátság, de még esetlegesen szerelem is született. Az iskolában jó kis közösségbe kerültem. Mindig nagyon jól elszórakoztunk, iszogattunk (természetesen csak iskolán kívül, iskola idő után), beszélgettünk, stb. Büszke vagyok az osztályomra, bízom benne, hogy a legtöbbjükkel fogom tudni tartani a kapcsolatot. Az iskola egyik legnagyobb hiányossága az az, hogy kevés lány van. Abszolút király közösségi élet lehetne, ha lennének lányok, kialakulhatnának kapcsolatok, szerelmek, érzelmek. Vicces volt látni a sok szenvedő fejet szünetekben, hogy nincs pad ezért a földön kell ülniük, hogy gőzerővel írják a puskát és a házit. A random tapsolások egyedivé teszik az iskolát. Senki nem tudja miért, de mindenki tapsol. A büfés bácsinál kedvesebb emberrel ritkán találkozni, nála élmény volt pénzt költeni.

A tanárokról is szeretnék írni. Szakmai tanáraim többségével határozottan elégedett vagyok. Úgy érzem, hogy nekik is köszönhetőek a versenyeken elért eredményeim, persze önálló tanulás is kellett hozzá. Szerintem elegendő tudást kaptam itt és otthon ahhoz, hogy helyt tudjak állni majd egyetemen, munkahelyen, vagy éppen saját vállalkozásban.

Nagyon sajnálom, hogy első osztályfőnököm Keresztszeghy Istvánné Tanárnő már nincs velünk. Bíztunk benne, hogy valahogyan meg tud gyógyulni. Megható volt a templomi búcsúztató szertartásán az, hogy megemlítettek minket, mint utolsó osztályát, akiket mennyire szeretett és mennyire sajnálta azt, hogy nem tudott végig vinni minket. Én is nagyon sajnálom, pedig tudom, hogy nagyon büszke lenne ránk a sikeres érettségik miatt, a versenyek és az igazgatói dicséret miatt meg pláne. Nem is tudom miről kellene még írnom. Az érettségi sikerült, programozni megtanultam, új barátokat szereztem. Tehát küldetés teljesítve! Büszkén fogom mondani később is, hogy Én is Kandós voltam, vagyok."

„Számomra a diákéletet jelenti, a kandós diákközösséget, a sok ismerős arcot a folyosón. Azon belül pedig az osztályközösséget, amely a 4 évemet a legjobban meghatározta. Megtanultuk hogyan lendüljünk át az utunkba kerülő nehézségeken, hogyan örüljünk az apró dolgoknak, és hogyan legyünk jó csapatjátékosok. Engem erre tanított a Kandó, illetve az, aki ezekben az időszakokban végig fogta a kezünket. Mert mindig volt valaki, aki mellettünk állt a nehéz időszakokban és kisegített belőle minket.

Az elmúlt néhány év számomra sok élményt és tanulságot adott, diákönkormányzat munkája, a versenyek, és a pályaválasztások fognak a legjobban hiányozni. Sok tanáromnak tudnék köszönetet mondani amiért igyekeztek minket a helyes úton terelgetni, és segíteni minket. Voltak olyanok is, akik bemutatták milyen ha az utunkat keresztezik a problémák, és hogy mikor nem szabad túlzásokba esni. Felejthetetlen élményekkel gazdagodtam a Kandóban. Például a szalagavató, és a divatbemutató, biztosan örökre megmarad az emlékeim között, illetve az is, aki ezekhez az élményekhez segített engem.”

„Kandósnak lenni sok mindent jelentett számomra. De leginkább a nyitottság szó jut eszembe, ha rá gondolok. Azért erre a szóra, mert a tanulmányok mellett számos tapasztalatot, támogatást és segítséget kaptam és ezt úgy gondolom, hogy szerencsére nem csak én mondhatom el. És ha bárki kérdezi én büszkén vállalom Kandós diákéveimet.”