Az iskola bemutatása / Névadónk: Kandó Kálmán

Kandó Kálmán - a fennállásának 50. évét ünneplő iskolánk névadója - 150 évvel ezelőtt 1869. július 10-én született Budapesten. Tanulmányait a budapesti Fasori lutheránus, majd a gyakorló főgimnáziumban, és a József Műegyetem gépészmérnöki szakosztályán végezte.

A gépész szakma mellett nagyon érdekelte a villamosság is. Negyedéves gépészmérnöki hallgatóként pályadíjat nyert elektrotechnikai dolgozatával,a szigorlati terve pedig egy villamos hajtású futódaru volt. Páratlan műszaki érzékének, nagy szorgalmának és kivételes tudásának köszönhetően, 1892-ben kitűnő minősítésű gépészmérnök oklevelet kapott.

A (kötelező) katonai szolgálatát a haditengerészetnél teljesítette. 1893 őszén Franciaországba ment, a párizsi Compagnie de Fives-Lille villamos gyár szerkesztési osztályára, ahol az indukciós motorok gyártására rendezkedtek be. A motorok méretezésére teljesen új számítási eljárást dolgozott ki, ezzel lehetővé téve azok gazdaságos gyártását.

A budapesti Ganz és Társa gyár, megismerve Kandó sikereit, 1894 őszén felkérte, térjen haza, és szervezze meg itthon a háromfázisú indukciós motorok gyártását. Ennek örömmel eleget is tett, és 1895-re már Ő lett az "elektromos" szerkesztési osztály vezetője. Első önálló fejlesztése a 3 kV-os háromfázisú 15 periódusú vasútvillamosítási rendszer, melyet az olasz vasúttársaság kérésére tervezett, sikerrel.

Az első világháború alatt Kandó felismerte, hogy korának gőzmozdonyai mennyire rossz hatásfokkal üzemelnek, és a hőerőművek terhelése nem egyenletes. A két probléma megoldását abban látta, hogy villamosítani kell a vasutat, de nem különálló erőművekkel táplálni, hanem bekapcsolni az akkori elektromos hálózatba. Tervezni kezdte a 16 kV-os egyfázisú, 50 periódusú fázisváltós vasútvillamosítási rendszerét. A próbaüzem sikerrel járt.

Üzembe helyezését sajnos már nem érhette meg, 1931. január 13-án elhunyt. 1932. augusztus 17-én volt a V 40.001 pályaszámú, első fázisváltós egységmozdonynak a műszakrendőri próbája. A mozdony sugárvetőire két "Kandó Kálmán" bronzplakettet és koszorúkat helyeztek el a tiszteletére. A bizottság a próbaút végén a Kerepesi temetőbe, az Alkotó sírjához vonult, hogy az alkotott mű által hozott két koszorúval róják le a magyar műszaki világ soha el nem múló hálás kegyeletét.

Kandó Kálmán hitvallása a munkáról:

A legfontosabb az életünkben, hogy a munkát önmagáért szeressük. Mert a munka adja életünk igazi értelmét és tölti ki azt tartalommal. Életünk csak akkor lehet boldog s kiegyensúlyozott, ha annak munkás létét nem a muszáj és a robot érzése uralja, hanem a munkát szeretve, örömmel dolgozzuk. Aki pedig a munkát szereti, az szívvel-lélekkel dolgozik, munkájába beleadja minden tudását, tapasztalatát és minden igyekezetével azon van, hogy a tőle telhető legjobbat nyújtsa. Ennek következtében az csak jól fog dolgozni és a munka sohasem lesz robot számára.