Kandó a kultúrában, kultúra a Kandóban / Iskolaszínház a Kandóban

Már második éve vannak osztályszínházi előadások a Kandóban. A Kecskeméti Katona József Színház a színház népszerűsítése céljából kapcsolódott ehhez a programhoz, amelyhez az államtól támogatást is kap. Eddig két darabot mutattak be iskolánkban nagy sikerrel.

Kai Hensel: Klamm háborúja

Összefüggésbe hozható-e Klamm tanár úr egy iskolaidőn túli tragédiával? Az egykori kedvenc diákja valóban nála járt-e az utolsó estén, mielőtt önkezével véget vetett életének? Egy tanár lelkiismeretének vívódásai a tanári szerep határairól. Meddig tart az ő felelőssége, hol ér véget az iskolai óra? Ez gyötri hősünket, őrlődik és elemzi saját cselekedeteit előre és hátra, mintegy segítséget kérve az előadáson résztvevő közönségtől is. Interaktív játék mindarról, miképpen folytatódik az iskolában zajló élet az iskola falain kívül. Vajon felmentést kap-e Klamm tanár úr saját magától?

Réczei Tamás: Osztályelső

A felnövekvés, a szülőktől történő elszakadás megvívhatatlan nehézségei. Egy lányát egyedül nevelő tanár, aki tanítja is a lányát az iskolában. Ennek a helyzetnek a konfliktusai. A szülői és oktatói tanácsok váltakozása. Vagyis, meddig engedhetünk a jóakaróinknak, s mikor kell a magunk megérzéseire hagyatkoznunk.

Nagyon jó volt a darab témaválasztása mindkét esetben. Bizonyos értelemben a diákoknak, de a felnőtteknek is a napi problémáit dolgozta fel több síkon. Tanár - diák viszony, szülő - gyermek viszony, diák - diák viszony, apa és lánya viszony, osztályközösség és egyén közötti viszony, de még sorolhatnánk.

Az előadások után osztályfőnöki órákon ezeket az élményeket a diákokkal részletesen megbeszéltük.

Mindig volt utóélete a történetnek. Önkéntes alapon a diákok leírták véleményüket, érzéseiket az előadással kapcsolatban. Egy Facebook csoportot hoztunk létre (KANDÓ-SZÍNHÁZ-KECSKEMÉT) és ebben a csoportban ezeket a véleményeket mindenki számára elérhetővé tettük, így vált teljessé az egész történet.

A második téma különösen aktuális mindannyiunk számára. A mi iskolánkban a diákoknak csak mintegy negyed része él „normális” családi környezetben, feltételezhetően családi szeretetben. Nagyon sok az elvált szülők gyermeke, sokan élnek csonka családban, vagy nevelőszülőknél, de van olyan diák is, ahol az egyik szülő, vagy akár már egyik szülő sem él. Így nagyon sokan magukénak érezhették ezt a történetet.

Ezért volt olyan sikere a darabnak, mert minden róluk szólt, az Ő problémáikról, az Ő érzéseikről és gondolataikról. Kiváló színészi játékot láttunk az összes szereplőtől.

Az osztályfőnökök azonnal a kezdeményezés mellé álltak, így a két évadban több mint 400 diák vett részt ezeken az előadásokon. A tervek szerint a következő évben is folytatódik a program, és szeretnénk, ha minél több diák részesévé válna ezeknek a színházi élményeknek.

Bagó Béla