Nagy idők tanúi / Igazgatóink portréi

Iskolánk első igazgatója (1968-1991).

Az egyetem elvégzése után (Bölcsészettudományi Kar magyar-történelem szak) került Kecskemétre a Szenczi Molnár Albert Leánygimnáziumba (1952). 1954-ben áthelyezték a Katona József Gimnáziumba, ahol 1957 nyaráig tanított. Az 1956-os forradalomban vállalt szerepe miatt büntetésből tanyára helyezték egy osztatlan iskolába, ahol egy évet töltött. 1958 szeptember elsején került ismét Kecskemétre a MÜM. 607. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetbe.

Egy rendkívül intelligens, művelt, pedagógiailag felkészült, ambiciózus fiatalember „érkezett meg” az iskolába. A nem igazán befogadó közeg ellenére nagy erőfeszítéseket tett a magyar nyelv- és irodalom megszerettetésére. Megszervezte az ipari jellegű iskolák országos szavalóversenyét, majd az irodalmi színpadok találkozóját (1960–65), melyek irodalmi estékkel zárultak az akkori neves költők közreműködésével (Benjámin László, Simon István, Baranyi Ferenc, Csukás István, Juhász Ferenc, stb.)

1961–66 között országos szakfelügyelő lett (magyar nyelv- és irodalom), és általános felügyelő az ipari és kereskedelmi iskolákban.

A Munkaügyi Minisztérium felkérésére elkészítette a „Mai irodalom szöveggyűjteménye” tankönyvet (1964), majd ebben a szöveggyűjteményben szereplő írók és költők bibliográfiáját (1965), és az „Irodalmi olvasókönyv a szakmunkásképző intézetek I. osztálya számára című tankönyv bírálatát (1967).

1966-ban igazgatói megbízást kapott. 1968 augusztus elsején a minisztérium kettéválasztotta a 607-es intézetet, és 623. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet néven új iskolát alapított, amelynek igazgatásával bízta meg.

A 607-es intézet költözött az akkor újonnan átadott hunyadivárosi épületbe, a 623-as pedig az Ókollégium épületébe, illetve a Reszelőgyár területén egy régi laktanyaépületbe került. Az egymástól három km-re lévő meglehetősen sivár, lepusztult épületek között ingáztak elsősorban a közismereti tantárgyakat tanító tanárok. A nehéz körülmények ellenére a többnyire fiatalokból álló tantestület nagy lelkesedéssel végezte munkáját. Az igazgató úr biztatására a szakoktatók közül sokan tettek érettségi vizsgát, majd pedagógiai főiskolai végzettséget szereztek. A főiskolai végzettségű tanárokat pedig az egyetem elvégzésére ösztönözte. A tantestület szakmai fejlődése mellett fontos feladatának tekintette, hogy az iskola megfelelő épületbe kerüljön.

Fáradozását 1976-ban siker koronázta, amikor az iskola egy 20 tantermes, tornatermes – a jelenlegi - épületbe költözött. Az épületet 1976. november 7-én Karakas László munkaügyi miniszter adta át, mely akkor az ország egyik legmodernebb iskolájának számított. Az új, optimális körülmények lendületet adtak az iskolában folyó szakmai, pedagógiai munkának is.

1980-ban az igazgató javaslatára a szakmunkásképzés mellett megkezdődött a szakközépiskolai képzés is elektroműszerész szakmában. A kor követelményeihez rugalmasan alkalmazkodva fokozatosan bővítette az iskola szakközépiskolai osztályainak és szakmáinak számát. Következetes vezetői munkájának köszönhetően az új iskola rövid idő alatt a város, majd a megye egyik legismertebb tanintézménye lett.

A szakmunkásképzés a Munkaügyi Minisztérium felügyelete, irányítása alá tartozott. Pénzügyi, anyagi ellátása bőkezűbb volt, mint a középiskoláké általában. Az itt folyó munka társadalmi megbecsültsége bizony „kritikus” volt, mondjuk ki: lenézett.

Tóth László iskolán belül és kívül is – pl. szakmai fórumokon - meggyőző, hiteles szavakkal bizonyította, hogy a mi fiaink és lányaink is tehetségesek. Elsősorban az anyagi világ „megmunkálásában”, az alkotó munkában. Nem ipari tanulók, hanem szakmunkás tanulók. Ez az iskolatípus nem volt „zsákutca”. A szakközépiskolából vagy a Szakmunkások Szakközépiskolájából is megnyílt az út a főiskolai, egyetemi képzések felé.

Nagy szakmai elismerést jelentett az intézmény számára, hogy a Honvédelmi Minisztérium Elektronikai Igazgatósága felkérte az iskolát arab (líbiai) fiatalok három éves szakmai képzésére (1982-1988).

1988-ban a Magyar Posta Oktatási Központja az iskolát bízta meg a postaforgalmi szakközépiskolai képzés beindításával. (Eddig csak gimnáziumokban indult ilyen képzés.)

Nyitott, bátor, szellemes és közvetlen személyiség céltudatos tevékenysége mindig az intézmény (iskola) érdekeit szolgálta. Munkatársait tisztelte, megbecsülte, számtalan kolléga kapott javaslatára magas szintű elismerést, jutalmat.

Igazgatói mandátumának lejártakor, 1991-ben vonult nyugdíjba egy jól működő, jól szervezett, sikeres iskolát hagyva utódjára.

Az oktatásügytől azonban nem szakadt el végleg, mert felkért szaktanácsadóként még hosszú ideig segítette Kecskemét város Oktatási Irodájának munkáját.

Közel négy évtizedes kiemelkedő, odaadó szakmai és vezetői munkásságáért 2005-ben Magyar Köztársasági Érdemkereszt ezüst fokozat kitüntetést kapott.

Az intézményt vezette: 1991–1996.

dr. Tubak István vagyok, matematika – fizika – technika szakos szaktanár, fizikából doktoráltam, s jelenleg (2019) a kecskeméti Katedra Középiskola igazgatója vagyok. A diploma megszerzése óta folyamatosan vezetőként dolgozom.

Az iskolateremtés úgy jelent meg az életemben, hogy a szakiskolában ahová 29 évesen igazgatóhelyettesnek neveztek ki, szakközépiskolát kellett létrehoznom, mégpedig informatikai szakközépiskolát, 1984-ben. Szervezkedtünk, kapcsolatot építettünk, építőanyagot szereztünk, minimális anyagi ráfordítással tanműhelyt, géptermet létesítettünk, s jó felkészültségű tanárokkal elkezdtük a szakközépiskolai oktatást. Az általam oda szerződtetett tanműhelyvezető ma az intézmény intézményvezetője, a szakközépiskola is működik. Az iskolából néhány évre eltávozva a vállalati területen, informatikai osztályvezetőként igyekeztem helytállni. Ezen időszak alatt a nagyvállalat átszervezése során két kft. alapításában és működtetésében ügyvezetőként vettem részt. A cégek ma is sikeresen működnek. 1991-ben visszahívtak a tanárok a volt iskolámba igazgatónak, 97%-os aránnyal meg is választottak. Megint „iskolateremtés” lett a feladatom. Észlelve a környezetünk változásait megváltoztattuk iskolánk nevét, majd létrehoztuk a képzőművészeti szakot. Közben iskolai tanműhelyeket „szereztünk”, építettünk, mivel a vállalati tanműhelyek sorra mentek tönkre, sokszor vállalataikkal együtt. Utóbbi két mondat öt év programját takarja, s rengeteg olyan tevékenységet, melyet csak kiváló hozzáállású kollegák aktív, kreatív problémamegoldásával lehetett megoldani. (A társadalmi, gazdasági változások miatt is egy nehéz időszak volt, miközben nekünk meg egy sikeres időszak. Erre az időtartamra esik pl. a rendszerváltás fő hulláma, a Bokros csomag, stb.)

1996-tól majdnem két éven keresztül felkészültem egy iskola létrehozására, s megszületett a Katedra Középiskola. Mindenképpen fontos megjegyezni, hogy az itt leírt eredmények közös tevékenység eredményei. Mindig voltak rendkívüli segítőim, lelkes és hozzáértő kollegák, munkatársaim körülöttem, támogatók a hivatalokban, vállatokban. A tanulók nevében is nagyon szépen köszönöm nekik.

Az intézményt vezette: 1996-2008.

1981 szeptember elsején kerültem az iskolába, akkori nevén a 623. számú Vágó Béla Szakmunkásképző és Szakközépiskolába. Korábbi kollégiumi pedagógiai tapasztalataim alapján az iskolavezetés megbízott az iskola legnagyobb munkaközössége, az osztályfőnöki munkaközösség irányításával is. Vezetésem alatt a munkaközösségben igen aktív munka folyt, rendszeresen szerveztünk bemutató órákat, pedagógiai előadásokat. Pedagógiai munkám mellett mindig nagy figyelmet fordítottam a szakmai munkámra is. Elsősorban a fizika tantárgy tanítása során értem el jó eredményeket.

Munkám elismeréseként 1985-ben „Miniszteri dicséret” kitüntetésben részesültem. Ennél nagyobb szakmai elismerést jelentett számomra, hogy 1988-ban kineveztek Bács-Kiskun Megye fizika szaktanácsadójává. Ez a másfél év nagyon sok hasznos tapasztalathoz juttatott, hiszen megismerkedhettem a megyei gimnáziumok és szakközépiskolák igazgatóival, szakmai munkaközösségekkel, kiváló tanárokkal. Vezetői tapasztalatokat szereztem, az óralátogatások során sok új pedagógiai, szakmai és módszertani fogást leshettem el.

Ezt az élet nyújtotta ”továbbképzést” cseréltem fel 1989 szeptemberében az igazgatóhelyettesi beosztással. Két évig – az akkori igazgató nyugdíjba vonulásáig - láttam el ezt a munkakört. Ebben a beosztásban sok hasznos tapasztalatot szereztem, betekintést nyertem az iskolairányítás mindennapos gondjaiba.

Tizenöt év iskolában eltöltött idő után pályáztam meg az igazgatói beosztást. Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzata 1996-ban megbízott az akkor már Kandó Kálmán Szakmunkásképző és Szakközépiskola névre hallgató iskola irányításával. A részben megújult iskolavezetéssel nagy lelkesedéssel kezdtük el, illetve folytattuk az előző iskolavezetés munkáját. 1996-ra, köszönhetően az előző vezetés munkájának – Keresztszeghy Istvánné, Dr. Záhonyi Ákosné, művészeti tagozat beindítása, Sibalin Istvánné faipari, ruhaipari szakközépiskola megszervezése, - egy optimálisnak mondható, az akkori kor követelményeinek megfelelő iskolaszerkezet alakult ki. Az iskola vonzó szakmai kínálatát bizonyítja, hogy 1996-ban több, mint 1500 diák kezdte meg tanulmányait az intézményben. Az örvendetesen magas tanulói létszám azonban az elméleti oktatás területén sok problémát is okozott. Az eredetileg 600 főre tervezett iskola épületében esetenként több, mint ezer tanuló zsúfolódott össze. A tanterem hiány miatt, tanításra szinte alkalmatlan helyiségekben is oktatás folyt. A zsúfoltság ellenére sem mondtunk le a további fejlesztésekről.

Első feladat volt a művészeti tagozat megfelelő elhelyezése. Itt az egyébként is szűkülő vállalati háttérre nem támaszkodhattunk. Iskolánk István király körúti tanműhelyében – elsősorban szakképzési támogatásból, és pályázatokon nyert pénzből – megfelelő szintű műtermeket sikerült kialakítani. A közel 20 millió Ft-os beruházást a „művészetis” tanulók kiváló eredményekkel hálálták meg. Országos versenyeken rendre az elsők között végeztek. Az elért eredmények alapján méltán mondhatjuk, hogy az iskola művészeti tagozata rövid idő alatt rangot vívott ki magának Kecskemét kulturális életében, és országosan is ismertté, elismerté vált a művészeti iskolák között.

A szakközépiskolai képzés közül kiemelkedett a postaforgalmi képzés. A stabil, jól felkészült oktató, nevelőgárdának köszönhetően hosszú éveken keresztül kiemelkedő eredményeket értek el a tanulók az országos szakmai versenyeken. Az eredményeket a Magyar Posta Zrt. is értékelte, mert a gyakorlati képzés színvonalának növelése érdekében az iskola közelében felépített egy tanpostát (2004. szeptember 1.). A lakossági igények kiszolgálása mellett ideális körülményeket biztosított a tanulóknak a szakmai fogások „élesben” történő elsajátításához. A 2006/2007-es tanévben elsőnek az országban iskolánk indította el a modulrendszerű új OKJ-s képzést a postaforgalmi szakképesítéssel. A kiváló eredmények ellenére – számomra máig érthetetlen módon – a város új osztály indítását nem engedélyezte, így a postaforgalmi képzés kifutó rendszerben megszűnt az iskolában.

A szakközépiskolai képzés terén fontos fejlődési irány volt, hogy minden szakmához biztosítsa az iskola a szakmai továbblépés lehetőségét. A technikusi képzés beindításával illetve kibővítésével sikerült ennek a kihívásnak is megfelelnünk.

Évek során a szakiskolai képzés súlya jelentősen csökkent, a tanulók alig egyharmada járt szakiskolába. A Szakiskolai Fejlesztési Program illetve új, modern üzemek Kecskemétre költözése megállította ezt a folyamatot.

Tizenkét év alatt, amíg az iskola igazgatója voltam, sok változás zajlott le a magyar közoktatásban. Ezekre a változásokra, új kihívásokra igyekeztünk vezető társaimmal együtt jól reagálni, úgy érzem, ez sikerült is, hiszen a Kandó napjainkban is a megye egyik legjobb szakképző intézménye.

Az iskola tantestületének munkáját sokszor és sok helyen elismerték, elég csak a számtalan „Sárközi díj”-ra, vagy kamarai elismerésre gondolni.

Vezetői munkám elismeréseként 2002-ben Kecskemét Oktatásáért díjat kaptam. Ugyanebben az évben a kecskeméti középiskolai igazgatók közössége munkaközösség-vezetőnek választott, majd 2006-ban újabb három évre bíztak meg ezzel a feladattal. 2008-ban az iskola összevonások kapcsán az önálló iskola igazgatói státusz megszűnt, így munkám folytatására a korábbi keretek közt már nem volt lehetőség. Örömmel tölt el, hogy az új iskolavezetés továbbviszi és fejleszti azt a szemléletet, amit munkám során képviseltem.

Az intézményt vezeti 2008-tól napjainkig.

2008. július 1-én kaptam megbízást a KEMŰ Szakképző Iskola Speciális Szakiskola és Kollégium Kandó Kálmán Szakközépiskolája tagintézmény-vezetői tevékenységének az ellátására. Ekkor 23 éve dolgoztam az iskolánkban, voltam műszaki igazgatóhelyettes, gyakorlati oktatásvezető, ismertem a szakképzést.

1985. július 1-én vett fel Tóth László igazgató az akkor 17 éves iskolába. Részese lehettem az első iskolai tanműhely beüzemelésének, az ott folyó gyakorlati munka szervezésének. Azokban az években szerveztünk először szakmai érettségi vizsgát iskolai tanműhelyekben. Új szakközépiskolai technikus szakképesítéseket indítottunk el, akkor még vállalati háttérrel. A nagyvállalatok megszűnésének éveiben (1990-es évtized eleje) építettük ki az Önkormányzat támogatásával a jelenleg is üzemelő iskolai tanműhelyeket, biztosítva ezzel szakképzéseink gyakorlati hátterét.

A 2000-es évek elején új szakokat indítottunk, informatika, gépészet, később a mechatronika. Jelentős fejlesztéseket tudtunk megvalósítani a szakmai képzés technikai-technológiai hátterének javítása érdekében.

Több pályázati projektben vettünk, veszünk részt, ezek segítségével fejlesztettük módszertani pedagógiai munkánkat, tárgyi feltételeinket. Egyik ilyen jelentős projekt a napjainkra is kiható TISZK megalakítása volt. Jelentősége a technikai háttér nagyarányú fejlesztésében volt mérhető. Sajnos ezek a fejlesztések az akkori elképzeléseknek megfelelően nem az iskola területén valósultak meg, egy új képzőhely jött létre, amit több iskolával együtt használunk.

2008. június 30-ig önálló önkormányzati fenntartású iskolaként dolgoztunk. 2008. július 1-én kezdődött az új időszak a Kandó életében is. Az Önkormányzat iskolákat vont össze, ekkor alakult meg a KEMŰ. 2013-ban állami fenntartásba kerültünk a Klebelsberg Központ biztosította a fenntartást, ez az időszak 2015. június 30-ig tartott, ekkor elkezdte működését a Kecskeméti Szakképzési Centrum. A KSZC tagintézményeként szakmai önállóság mellett, tervezett költségvetéssel a Centrum támogatásával végezzük feladatainkat.

Az elmúlt évtizedben megélt átszervezések, fenntartó váltások során az iskolavezetés célja mindig az volt, hogy a tanulóink ezekből a változásokból csak a pozitívumokat érezzék, az esetleges átmeneti nehézségek ne befolyásolják az oktató-nevelő munkát. Az iskola alkalmazottainak a segítségével ezt a célkitűzést sikerült teljesítenünk, ezúttal is köszönöm minden munkatársam segítségét.

A múlt felidézése mellett fontos, hogy a jövőbe is próbáljunk látni. A jövő változásai a szakképzés számára elsősorban szakmaszerkezeti változások lesznek. Új generáció jelenik meg az iskolapadokban, akiknek ma még nem lévő szakmákat kell tanítani új módszerekkel. A Kandó jövőbeni pedagógusai nem kis feladat előtt állnak.

Kívánom utódainknak, hogy sikerrel oldják meg a rájuk váró feladatokat, és a Kandó 50 év múlva is garanciát jelentsen térségünk szakképzésében.

Köszönöm mindenkinek a segítségét, hajrá Kandó!